Éhség-jóllakottság

A szervezet, mindennapi feladatainak ellátásához energiát használ. Energiához úgy jut, hogy
saját anyagait bontja le, melyeket később pótolni kell. A pótlás táplálékfelvétellel történik,
mely során fehérjét, zsírt és szénhidrátot viszünk be szervezetünkbe. Ezen makronutriensek (hétköznapi nevén: makrotápanyagok) lebontása során keletkezett energiát a szervezet a biokémiai folyamatokhoz felhasználja, a felesleges energia pedig zsírok formájában raktározza el.  Ennek oka, hogy szervezetünkben a szénhidrátok (a májban, glikogén formájában) és a fehérjék (izomszövetben) raktározása csak rendkívül korlátozott mértékben lehetséges.

Normális körülmények között egy felnőtt szervezetben a lebontás és felépítés egymással
egyensúlyban van, ami azt jelenti, hogy a mindennapokban felhasznált energia nagyjából megegyezik a táplálkozás során bevitt energia mennyiségével, így a testsúly hosszútávon változatlan marad. A táplálkozást szabályozó folyamatok leginkább az összenergia-bevitelt érintik, azonban a szervezet a bevitt táplálék minőségét (zsír/fehérje/szénhidrát) is szabályozza. Ha a bevitt táplálék mennyisége nem fedezi a szükségletet, akkor a testtömeg csökken - azaz fogyunk. Ha az energia-bevitel több mint az energiafelhasználás, akkor a testsúly nő - hízni kezdünk.

Étvágyszabályozó tényezők 

A táplálkozás beindítást előidéző faktorokat kevésbé ismerjük. Tudjuk, hogy szerepet játszik benne az alacsony vércukorszint, az üres gyomor ún. éhség összehúzódásai, de a pontos mechanizmus máig feltérképezetlen maradt. Ezzel szemben sokat tudunk az éhségérzet megszűnéséről, azaz a jóllakottságérzéséről. Nagy szerepet tulajdonítunk a táplálkozás során felszabaduló inzulinnak, mely szintén a jóllakottságérzés kialakulásának fontos faktora,

A szervezet energiaforgalma

Az energiát kilokalóriában (kcal) mérik, mely egyszerűen kalória néven is szerepel. A különböző tápanyagok különböző kalória értékkel bírnak:
• A szénhidrátok grammonként körülbelül 16,7 kJ (4 kcal) energiát termelnek.
• A zsírok grammonként 39 kJ (9,3 kcal),
• a fehérjék 16,7 kJ (4 kcal),
• az alkohol 29 kJ (7 kcal) energiát termelnek.

Étkezés során ezen tápanyagok különböző arányait visszük be a szervezetünkbe. A makronutrienseket három fő csoportra bonthatjuk, úgy mint:  

SZÉNHIDRÁT: A szénhidrátok táplálékaink igen jelentős részét képezik. Kémiai szerkezetük alapján több alcsoportra bonthatók, azonban hétköznapi emberek számára ezek közül is a legfontosabb alcsoport, az összetett szénhidrátok csoportja.

Az ajánlások szerinti táplálkozásunk 55-60% szénhidrátból kell, hogy álljon, ez a mennyiséget bevitelt úgy kell megosztani, hogy annak túlnyomó többsége összetett szénhidrátokból álljon, csak kisebb részét képezzék az egyszerű, gyorsan felszívódó cukrok -azok is inkább a gyümölcsökből származzanak, ne pedig hozzáadott cukrot tartalmazó ételekből. 

FEHÉRJE: Szokás őket a szervezet építőköveinek is nevezni. Összesen 20 féle található meg belőlük szervezetünkben. Mivel testünk mintegy 20%-át fehérjék teszik ki, nagyon fontos a táplálékkal való bevitelük, különösképpen gyermek- és serdülőkorban. A bevitt fehérjéket a szervezet aminosavakra bontja, majd az aminosavakból szintetizálja meg saját fehérje láncait, melynek felépítésében 20 különféle aminosav vesz részt.

A fehérjék lehetnek elsőrendű vagy komplett fehérjék, melyek az esszenciális aminosavakat megfelelő mennyiségben tartalmazzák (húsok, tej, tojás, hal) és másodrendű fehérjék, melyek bizonyos esszenciális aminosavakban hiányosak (növényi fehérjék). Egy felnőtt ember fehérjeszükséglete 0,8g testtömeg kilogrammonként. Ez az arány magasabb serdülők, sportolók valamint csecsemők esetében.

ZSÍR: A zsiradékokat az alapján, hogy szoba hőmérsékleten folyékony vagy szilárd halmazállapotúak, hívjuk zsíroknak vagy olajoknak. Eredetük alapján beszélhetünk növényi zsírokról és olajokról, valamit állati zsírokról és olajokról. Nem mindegy azonban az sem, hogy milyen típusú zsiradékot és milyen formában fogyasztunk. Mind a
növényi, mind az állati zsiradékok tartalmaznak telített és telítetlen zsírsavakat, különböző arányban.

Nem mindegy azonban az sem, hogy milyen típusú zsiradékot és milyen formában fogyasztunk. Mind a növényi, mind az állati zsiradékok tartalmaznak telített és telítetlen zsírsavakat, különböző arányban.A telített zsírsavakban gazdag táplálkozás fokozott kockázatot jelent az érelmeszesedés kialakulására. Azokban az országokban, ahol a táplálék nagyobb arányban áll telítetlen zsírsavakból (Mediterrán diéta), ott kisebb a lakosságban előforduló szív-érrendszeri megbetegedések aránya. A többszörösen telítetlen zsírsavak között kiemelt helyet foglalnak el a tengeri halakban fellelhető többszörösen telítetlen zsírsavak, melyek fokozott fogyasztása csökkenti a szív-érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát.

Következő cikkünkben, a mikrotápanyagokkal foglalkozunk.Addig is keressék fel Facebook oldalunkat, ahol további érdekességeket osztunk meg Önökkel.